adele: rolling in the deep
Adele: Rolling in the deep
There's a fire starting in my heart,
Reaching a fever pitch and it's bringing me out the dark
Finally, I can see you crystal clear.
Go ahead and sell me out and I'll lay your ship there.
See how I leave, with every piece of you
Don't underestimate the things that I will do.
There's a fire starting in my heart,
Reaching a fever pitch and it's bringing me out the dark
The scars of your love, remind me of us.
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling...
We could have had it all... (you're gonna wish you, never had met me)...
Rolling in the Deep (Tears are gonna fall, rolling in the deep)
Your had my heart... (you're gonna wish you)... Inside of your hand (Never had met me)
And you played it... (Tears are gonna fall)... To the beat (Rolling in the deep)
Baby I have no story to be told,
But I've heard one of you and I'm gonna make your head burn.
Think of me in the depths of your despair.
Making a home down there, as mine sure won't be shared.
The scars of your love, remind you of us.
They keep me thinking that we almost had it all
The scars of your love, they leave me breathless
I can't help feeling...
We could have had it all... (you're gonna wish you never had met me)...
Rolling in the Deep (Tears are gonna fall, rolling in the deep)
Your had my heart... (you're gonna wish you)... inside of your hand (Never had met me)
And you played it... (Tears are gonna fall)... To the beat (Rolling in the deep)
Could have had it all
Rolling in the deep.
You had my heart inside of your hand,
But you played it with your beating
Throw yourself through every open door (Whoa)
Count your blessings to find what you look for (Whoa-uh)
Turn my sorrow into treasured gold (Whoa)
And pay me back in kind- You reap just what you sow.
(You're gonna wish you... Never had met me)
We could have had it all (Tears are gonna fall... Rolling in the deep)
We could have had it all yeah ( you're gonna wish you... never had met me)
It all. (Tears are gonna fall)
It all
It all (Rolling in the deep)
We could have had it all (you're gonna wish you, never had met me)
Rolling in the deep (Tears are gonna fall rolling in the deep)
You had my heart inside... (you're gonna wish you)... of your hand (Never had met me)
And you played it... (Tears are gonna fall)... to the beat (Rolling in the deep)
We could have had it all ( you're wish you never had met me)
Rolling in the deep (tears are gonna fall, rolling in the deep)
You had my heart... ( you're gonna wish you)... Inside of your hand (Never had met me)
But you played it
You played it.
You played it.
You played it to the beat.
Adele: Hánykódunk a viharban
A szívemben tűz gyulladt fel
Érzem hogy végre kijutok a sötétből, a láz felemel
Végre most már kristály tisztán látlak
Nem menekülhetsz, tedd amit akarsz bátran
Nézd ahogy elmegyek, mindened magammal viszem
Ne becsüld alá azt amit tenni tudok ellened.
A szívemben tűz gyulladt fel
Érzem hogy végre kijutok a sötétből, a láz felemel
A szerelmed jelei magunkra emlékeztetnek
Csak arra gondolok, hogy majdnem a miénk lett minden
A szerelmed jeleitől még mindig elakad a lélegzetem
Semmit sem tehetek ellene...
Minden a miénk lehetett volna (azt fogod kívánni bárcsak soha ne találkoztunk volna)...
Hánykódunk a viharban (a könnyeink majd hullanak.. hánykdóunk a viharban)
Ott volt a szívem ... (azt fogod kívánni)...a két kezedben ...(bárcsak soha ne találkoztunk volna)
És játszottál vele... (hullanak majd a könnyek).. a dobbanások utemére..(hánykódunk a viharban)
Drágám nincs már mit elmondanom
De hallottam valamit rólad amitől lángolni fog az arcod
Úrrá lesz rajtad a kétségbeesés
Mert az én otthonom már soha nem lesz a tiéd.
A szerelmed jelei magunkra emlékeztetnek
Csak arra gondolok, hogy majdnem a miénk lett minden
A szerelmed jeleitől még mindid elakad a lélegzetem
Semmit sem tehetek ellene...
Minden a miénk lehetett volna (azt fogod kívánni bárcsak soha ne találkoztunk volna)...
Hánykódunk a viharban (a könnyeink majd hullanak.. hánykdóunk a viharban)
Ott volt a szívem ... (azt fogod kívánni)...a két kezedben ...(bárcsak soha ne találkoztunk volna)
És játszottál vele... (hullanak majd a könnyek).. a dobbanások utemére...(hánykódunk a viharban)
Minden a miénk lehetett volna
Csak hánykódunk a viharban
A két kezedben volt a szívem
De te csak játszottál vele .. a dobbanások utemére..
Minden nyitott ajtón törj csak át
Szerezz meg minden áldást amire vágysz
De az én bánatom jutalma egy láda arany
Mert megfizetsz mindenért - ki mint vet úgy arat.
(azt fogod kívánni bárcsak soha ne találkoztunk volna)...
Minden a miénk lehetett volna (Könnyeink hullanak majd... bele a viharba)
Minden a miénk lehetett volna (azt fogod kívánni bárcsak soha ne találkoztunk volna)
Minden (Könnyek hullanak majd)
Minden
Minden (Hánykódunk a viharban)
Minden a miénk lehetett volna (azt fogod kívánni bárcsak soha ne találkoztunk volna)...
Hánykódunk a viharban (a könnyeink majd hullanak.. hánykódunk a viharban)
Ott volt a szívem ... (azt fogod kívánni)...a két kezedben ...(bárcsak soha ne találkoztunk volna)
És játszottál vele... (hullanak majd a könnyek).. erre az ütemre...(hánykódunk a viharban)
Minden a miénk lehetett volna (azt fogod kívánni bárcsak soha ne találkoztunk volna)...
Hánykódunk a viharban (a könnyeink majd hullanak.. bele a viharba)
Ott volt a szívem ... (azt fogod kívánni)...a két kezedben ...(bárcsak soha ne találkoztunk volna)
De csak játszottál vele
Játszottál
Játszottál
Játszottál vele a dobbanások ütemére..
galamb
Wass Albert: Első galamb
Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
Az ember elveszett.
Gépek nyelték el s formáltak belőle
juhnyájat és sáskasereget,
uniformizált robot-hadat,
mely mindent felfalt, mindent megevett:
hitet, jóságot, békét és reményt...
Ültünk nehányan együtt, kik megmaradtunk,
romok között és lestük a napot,
hogy fölkél-e még számunkra valaha.
De kelet felől csupán a fellegek
moraja jött s dért vacogott az éj
s patkányok rágták ki holtak szájából
a legutolsó falat kenyeret.
Amerre néztünk: véres volt a tenger
s gennyes sebektől fertőzött a föld.
Csupa gyűlölet volt az ember
s csak az volt ember, aki ölt.
Gonoszságot szolgált a tudomány,
hozsánna hirdette az embertelenséget
és minden ami szép volt
ledőlt, leégett.
Ültünk a romokon és azt mondottuk: vége.
Az ember elveszett.
És aztán már csak a halálra vártunk.
Forgott a föld. Szelek jöttek és mentek.
Denevérek szárnya suhogott
s hírük sem volt az embereknek.
És akkor:
egyszerre csak a vaksötéten át
kinyúlt felénk egy gyönge női kéz.
Meglengetett egy szál fehér virágot:
ennyi volt az egész.
De mintha bűbájos varázslat történt volna.
Emlékek támadta föl bennünk valahol.
Zenéltek lágyan réghallott szavak.
S felnyitotta szemét egy megcsúfolt véres angyal
valahol a romok alatt.
És felujjongtunk, mint kiket a mélyben
elér egy titkos, drága üzenet:
Emberek vagyunk még, emberek!
Nem zúzott gépei egy bomlott-agyú kornak!
Nem tépett lomb, kit vak szelek sodornak!
Emberek vagyunk még, Isten népe!
s hiába fojtanak koromba, vérbe,
hiába dőlt le minden talmi érték:
a mi jussunkat más egekben mérték
s van még valahol Isten, jóság, béke,
igazság, erkölcs, szeretet...
ember...!
Ó asszonyi kéz, ki véghetetlen tenger
véres hullámai fölött nyúltál felénk
testvért kereső szent egyszerűséggel,
kit első galambként viharokon át
mint szent iránytű a szíved vezérelt:
minden országok bölcs vezérei
tanulhatnának tőled szebb politikát.
Kik hasztalan keresik három éve
a forrást, melyből fölfakad a béke,
vén könyvekben kutatják, lombikokban,
elméletek varázsszerei közt,
boszorkánykonyhák, alkimista titkok
bűvös tüzében, vérben,
írott törvényben,
fegyverben és fegyvertelenségben,
csak ott nem, ahol titkos fészkén ül,
mint madár, ki már röpülni vágyik:
az emberek szívében.
Áldott légy, te habfehér galamb,
ki mint a gyermek éjek poklain
szálltál felénk rémségről mit sem tudva
s kezed kinyújtva
rebegted el a régfeledett jelszót: szeretet...!
Mikor már azt hittük, hogy minden elveszett
s Isten képét betemette egy összedőlt világ,
úgy nyíltál ki romok között,
mint egy fehér virág.
S előled a fagyos vak éjszaka
fekete felhők hátán tovanyargalt
s romok fölött, magosan egy csillag
meghirdette a hajnalt.
( 1947)
Pilinszky János: magamhoz
Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra,
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap,
tudom, több vagy mindannyiunknál,
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok,
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod,
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek:
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.
Konsztantyin Mihajlovics Szimonov: Várj reám
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha álltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár–
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény".
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy ?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.
after crying
after crying: noktürn
after crying: noktürn
Tárt ablakom képtelenség.
Kék űr suhan rajtam át.
Hűs, tiszta tó tükre lennék,
de mégis fúj a szél tovább.
Fáradt remény - ritka vendég -
ártatlanul tétováz.
Nem szól, és bús arca sem szép,
de vágyaimra ő vigyáz.
Múló sötét,
összetörhetsz még !
Elvakíthatsz még !
Megszólít a csend:
Nézd, mennyi szél fútta lélek !
Csillagtalan, zárt világ.
Hány sóhajom semmivé lett,
mégis lélegzem tovább.
Regina Spektor: Samson
Regina Spektor: Samson
You are my sweetest downfall
I loved you first, I loved you first
Beneath the sheets of paper lies my truth
I have to go, I have to go
Your hair was long when we first met
Samson went back to bed
Not much hair left on his head
He ate a slice of wonder bread and went right back to bed
And history books forgot about us and the bible didn't mention us
And the bible didn't mention us, not even once
You are my sweetest downfall
I loved you first, I loved you first
Beneath the stars came fallin' on our heads
But they're just old light, they're just old light
Your hair was long when we first met
Samson came to my bed
Told me that my hair was red
Told me I was beautiful and came into my bed
Oh I cut his hair myself one night
A pair of dull scissors in the yellow light
And he told me that I'd done alright
And kissed me 'til the mornin' light, the mornin' light
And he kissed me 'til the mornin' light
Samson went back to bed
Not much hair left on his head
Ate a slice of wonderbread and went right back to bed
Oh, we couldn't bring the columns down
Yeah we couldn't destroy a single one
And history books forgot about us
And the bible didn't mention us, not even once
You are my sweetest downfall
I loved you first
Karády Katalin : Hamvadó cigarettavég
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.
Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.
Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.
A szív az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj,
Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.
Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,
Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén
Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém.
kép
Karády Katalin : Téged látlak én
Téged látlak én az esti tó tükrében,
Cigarettám halk fényében benne égsz.
A kávém íze vagy, a rózsák szíve vagy,
Szivárvány íve vagy, a boldogságom.
Jó éjt mondok én, és mindig Rád találok,
Minden este újból-újból erre várok.
És nappal megvígasztal, hogy majd eljön az éj,
Fel a Holdra nézek én, s csak Téged látlak én.
Nem kell a bárpult, s a mámor.
Nem kell a rum, meg a gin.
Egy kis kert, egy kis ház, a boldogság ez,
Mert már van valakim.
Téged látlak én az esti tó tükrében,
Cigarettám halk fényében benne égsz.
Jó éjt mondok én, és mindig Rád találok,
Minden este újból-újból erre várok.
És nappal megvígasztal, hogy majd eljön az éj,
Fel a Holdra nézek én, s csak Téged látlak én.
Karády Katalin
Karády Katalin : Álltam a hídon
Még Rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás.
Mért múlik el minden szép a szerelemben?
Mért jön holnap már az én helyembe más?
Álltam a hídon, és a Te fényképed néztem.
Lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Fél óra se múlt, mióta elváltam Tőled,
Virágodtól illatos még a szobám.
A hídon mellettem elsuhantak a párok,
S a régi fényképen még nevettél felém.
Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre
És a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon, valami fellázadt bennem,
És a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé, és én csak kábultan néztem,
Hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz a vén Dunán.
Elindult egy könny a kép után.
Karády Katalin : Mindig az a perc a legszebb perc
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.
Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Hiába futsz előlem,
A szíved, bárhogy fél,
Szemed titokban tőlem,
Szerelmes választ kér.
A szívem adnám én is,
Egyetlen csókodért.
Miért szenvedünk hát mégis?
Én jól tudom, hogy mért.
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.
Ma a csókra még csak várunk,
Menekülhetsz tőlem még,
S megmarad a forró vágyunk,
Mint egy szép emlék.
Mindig az a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Jim Morrison sírja
Jim Morrison: A nagy ígérgető
Most el fogok mondani egy történetet
az életemről, ami nem felelt meg nekem.
A dolgok olyan rossz úton mentek,
hogy semmi mást nem tehettem.
Körülöttem mindenki csak kacagott.
Nem csoda, hisz a bohócuk vagyok.
Egész életemben a butát játszottam,
de akkor miért érzem ilyen rosszul magam?
Népszerű lettem, mindenki megismert
a vörös orromról, amit viseltem.
Döntöttem, elhagyom ezt a mocsarat,
hiszen semmi sincs, ami itt tartana.
És felkapaszkodtam a hegyekre,
körbevitorláztam az óceánokat,
keresztülvágtam sivatagokon.
Az egész világot megismertem.
A világtól elfordulva meditáltam,
mocskos elmém megtisztítottam.
El fogok indítani egy új vallást,
mert lelkeket menteni elhívatás.
Mikor szülővárosomba visszatértem,
még nem ismert rám senki sem.
Ez a világ az én színpadom,
bár közönségem kezdetben elmaradt.
Akkor új szimbólumokat emelünk,
és közös erővel a halált elűzzük.
A követőim mind hinni fognak bennem,
amikor beszélek, már nem nevetnek.
Amikor öregebb és bölcsebb leszek,
és a vallásom a világon elterjedt,
azt fogom mondani, csak vicc volt.
Becsaptalak benneteket, én a bohóc.
Amikor az utolsó lélekzetet magamhoz veszem,
a híveim nem fognak sírni.
Tudni fogják, hazudtam nekik,
hiszen az istenek nem halnak meg sohasem.
Kate Havnevik
Kate Havnevik: New Day
Kate Havnevik: New Day
Beautiful day
Watching you as you awake
Morning stars in your eyes
Your hand in mine
The sky is lit up
Day will be richer than night
So dont think of yesterday
It's here and now
It's a, it's a, it's a...new day
It's a, it's a, it's a...new day
The beauty of you
Gives me my fortitude
Stronger than any dark cloud
Screaming out loud, hey, hey
The sky is lit up
Day will be richer than night
So don't think of yesterday
It's here and now
John Ronald Reuel Tolkien: Bilbó dala
Tűznél ülök, s elgondolom,
mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat
nyári gyep szőnyegén;
aranyleveles őszöket
dús túlérett nyarat;
hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.
Tűznél ülök, s elgondolom,
milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én
nem látom már tavaszát.
Mert annyi minden van ma is,
mit nem láttam soha,
minden ligetnek más zöld színt
hoz az új év új tavasza.
Tűznél ülök, s elgondolom,
hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket
már mások látnak itt.
De míg ülök, s elgondolok
sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszeit
várom ajtóm előtt.
1954
Göncz Árpád fordítása
kép
József Attila: Ősz
Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.
Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.
Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.
Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?
Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.
Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
1978
kép
Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan
A szíved majdnem megszakad
szólnál, de szavad elakad,
szólnál, de görcs és fájdalom
fuldoklik föl a torkodon,
oly mélyről, mintha lelkedet,
a recsegő idegeket
húzná magával, úgy sajog
szád felé néma sóhajod.
S egyszerre oly gyönge leszel,
hogy szárnyas szédülés ölel,
fogaid közül valami
sírás, valami állati
nyöszörgés kínlódik elő
s azt hiszed: a következő
pillanat mindent, ami él,
elfúj, mint pókhálót a szél.
Antoine de Saint-Exupery: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
kép
Utolsó kommentek
- Oscar Wilde: A csalogány és a rózsa, bleckrose: ez nagyon szep,es meghato tortenet...es manapsag mi is haladatlanok vagyunk...... »
- Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához, Olvasó2: Csodálatos levél, de úgy érzem egy kicsit búcsú is. Miért... »
- Tori Amos - Tél, Gergő: Köszönöm. »
- Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához, dr baranyai judit: gyönyörű. »
- Az itt olvasható verseket a Vagabund kiadó In memorian Morrison: Indián varázsló c. könyvébõl írtam , mia szia: Rózsa ütések Vérben születések Levél harangok Arany napok »
Legnépszerűbb posztok
Legtöbb komment
- Az itt olvasható verseket a Vagabund kiadó In memorian Morrison: Indián varázsló c. könyvébõl írtam (7)
- Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat? (4)
- Vészi Endre: Egész és meg nem bontható (4)
- Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához (4)
- After Crying: Jó éjt (3)
Kategóriák
- dalszövegek (76)
- Fodor Ákos (24)
- József Attila (17)
- Karácsony (37)
- képek (222)
- Kovács Ákos (25)
- Radnóti Miklós (9)
- Szabó Lőrinc (1)
- video (2)
- zenék (12)
